Fotók: DM
Jó forma lett az új Citroen C3, nem dobta el az elődmodell hangulatát, de hozzátett olyan vonásokat, amitől a totál-nőies jelleg megszűnt. Hogy ezt így érzem, ebben persze oka lehet a tesztautó fekete színének is, de nem hinném, hogy a feketesége befolyásolt. Tetszik az oldalvonal íveltsége, az oldalsó ablaküvegek mérete, a Citroen-harcsaszáj az élesen metszett lámpákkal, és a sima motorháztető. Kívülről a tető közepéig nyújtózó szélvédő is igen mutatós, belül csak este élveztem, a teszt idején nappal már elég meleg volt ahhoz, hogy kellemetlen legyen az üvegházhatás.
Az utastér fura keveréke tegnapnak és mának, a műszerfal közepén végigvonuló fémhatású betét a régi autók lemezműszerfalát idézi. A formák pedig a Citroen C5 otthonosra sikerült belsejét adják itt kisebben. Belül is jobban tetszik az elődjénél az új C3, és ami fontos sokkal kényelmesebbek az ülései. Persze lehet, hogy csak az én nyűgöm volt, hogy irtóra fájt minden C3-ban a hátam, a lényeg számomra, hogy ez a kocsi jobban rám szabott. A belül felhasznált anyagok is jó minőségűek, persze a tesztkocsi egy jobban felszerelt példány, az alapmodellről nyilatkozni nem tudok.
Jól el lehet lenni a kocsiban, a fejtérre nem lehet panasz, a szélesség is elég, és kategóriájában a lábhely is megfelelő. A csomagtartó átlagos, a küszöbmagassága túl nagy. A hátsó ülés lényegében formázatlan, ami kicsit csúnya dolog a sokat fizető vásárlóval szemben.
Az előbb dícsértem az anyaghasználatot, ami nem jelenti azt, hogy nem találtam gyengének minősíthető megoldásokat. Ilyen szerintem pont az autó legnagyobb gegjét adó magas szélvédő kínzó hatását tompító nappellenző, amely együtt mozog a lehajtható árnyékolókkal. Hogy ez meddig bírja majd azt nem tudom, eléggé rángatásnak, napi többször húzgálásnak kitett alkatrész, a megvezetése nem a legpontosabb, a kopástól majd szorul, attól az emberek rángatják, na mindegy, majd meglátjuk. Viszont ideje jót mondani, és ilyen a kocsi belakhatósága. Bár nincs túl sok rakodóhely, nem nagy kesztyűtartó, de kényelmes a vezetési helyzet.
A tesztautót 1,4 literes, 95 lóerős benzinmotor hajtotta. Körülbelül azt tudja vele a kocsi, mint a konkurencia hasonszőrű motorjai. Alul vértelen, pörgetve egész jó tempójú haladásra ösztökélhető. A váltó rövid áttételezése is segíti a motort, így szépen elvoltunk a városi ritmusban, nem voltak kellemetlenül erőtlen helyzetei a kocsinak. Persze a gázonállós üzemmód hátránya lett a 8,2 literes fogyasztás.
Városban jó volt a kocsi kis fordulóköre, manőverezőkészsége. Jó volt az ótvaros utakon a lágy rugózás is, ami hajtva a kocsit megszokást igényel. Dől jobbra, dől balra, de végülis az íven marad és nem tör ki. Pedig a kaszni is szeret csavarodni. A kezelőszervek könnyen járnak, külön kapcsoló nélkül is könnyű a volánt tekerni, a pedálokon sem izmosodik az ember.
Az összbenyomásom a kocsiról, hogy sokat fejlődött az előző generációhoz képest. Így versenyképes a mostani kisautó-kínálatban, van típus amelyet simán kiüt a nyeregből nálam, és van amely jobban tetszik, de ez utóbbiból van a kevesebb. Megszokhattuk az elmúlt években, hogy a Citroen az egyik legolcsóbb autó. Ez nem teljesen igaz erre a típusra, a hatvan lóerős vérszegény 1,1 literes alapmodell listaára 3 170 000 Ft, ami most akciósan 2 790 000 Ft. A tesztautónk féle 95 lóerős motor a harmadik felszereltségi szinttől elérhető, 3 910 000 Ft a legkevesebb, amit fizetni kell érete (akciós ár 3 597 000 Ft). Persze vehetjük az Exclusive felszereltséggel, amellyel akciós áron is elérjük a négymilliót.
